Sarah a stúdióból kilépve leintett egy taxit, majd az új, eddig nem használt kis lakásához vitette magát. Nagyon szép, régi stílusú ház volt, belül magas homlokzattal. A táskája egyik eldugott kis zsebéből elővette a kulcsot és kinyitotta a magas faajtót. 2 szobás, nem túl felszerelt lakás volt, de olyan nyugalmat árasztott, amiben Sarahnak nem volt része másfél évig. A hálószobát vette célba, ahol egy régi franciaágy állt, lerúgta a csizmáját és beugrott az ágyba. Borzasztóan fáradt volt, mire kettőt fordult már aludt is.
Már háromnegyed hat is elmúlt mikor felébredt. Nyújtózott egyet, és a konyha felé vette az irányt. Imádott főzni. Amíg Oliverrel együtt éltek, a sütés, főzés közben tudott igazán kikapcsolni.
- Hát persze... a megszokás átka – mondta, még mindig álmos hangon, aztán visszacsukta a teljesen üres hűtő ajtaját.
Visszament a hálószobába és a szekrényből egy régi, kopott farmert vett elő és egy laza pólót. Felöltözött, hosszú haját két copfba fonta és a sarki éjjel-nappali felé vette az irányt. Mivel a lakást még nem használta ezért nem csak élelmiszerek, de tisztálkodó szerek, tisztítószerek minden alapvető dolog hiányzott. A pénz nagy részét (amit múlt éjjel levett a kártyájáról) az elegáns és méregdrága hotel szobáért kellett kifizetnie. Már alig maradt valamije, de hálát adhat az égnek, hogy most már van munkája.
A boltban vett pár előre fagyasztott ételt, friss zöldségeket, gyümölcsöt és a legfontosabb tisztálkodó szereket. Mire végzett a vásárlással teljesen besötétedet. Hazafelé jutott eszébe, hogy miután elmenekült Olivertől, a telefonja azóta ki van kapcsolva. Épp a táskája mélyén kutatott, mikor a saroknál egy magas alak mellkasának csapódott.
- Áúú, ne haragudj, nem figyeltem – mondta egyből Sarah és már tovább is robogott volna, ha az illető nem szólítja le.
- Sarah? – kérdezte a magas, alaposan beöltözött alak.
- Igen...? – nézett a lány a gyanús idegenre.
- Bill vagyok – kukucskált elő a napszemüvege mögül.
- Ó, szia! Mi járatban erre?
- Épp egy haveromtól jövök, aztán – mutatott magán végig Bill – fő a biztonság – mosolyodott el a végén.
- Én meg épp bevásárolok. Szívesen meghívnálak, de még két székem sincs... – nevetett zavartan Sarah.
- Az nem probléma! Merre laksz? Gondolom erre, azért jöttél erre. Menjünk, menjünk! – hadarta Bill és elindult a lány előtt a járdán. Sarah meglepődve nézett utána, de mikor a fiú hátraszólt neki, hogy a következő utcán le kell-e fordulni észbekapott és utána sietett.
- Hú, ez tényleg kicsi lakás, de mégis nagyon otthonos – mondta Bill a nappaliban állva.
- Még nagyon üres, lassacskán majd szépen felszerelem. Kérsz valamit inni? – kérdezte a konyhaajtóból a lány.
- Ööö... egy kis vizet, köszi – válaszolt Bill és Sarah után ment a konyhába – Azta! Nagyon szép ez a konyha – nézett körben.
- A konyha miatt választottam ezt a lakást. Egyből beleszerettem – nézett körbe Sarah is a konyhába.
- Szeretsz főzni?
- Igen, nagyon. Ha rossz napom van mindig sütök vagy főzök valamit. Ezért volt Oliver mellett minden egyes nap három fogásos vacsora – nevetett fel keserűen és egy narancsot kezdett nézegetni.
- Oliver a férjed?
- Igen.
- Miért menttél hozzá egy ilyen emberhez? – kérdezte kicsit szemrehányóan Bill.
- A családi gyár a csőd szélére került. Oliver akkor bukkant fel és egy olyan ajánlatott tett apának, amit nem utasíthatott vissza. Így lettem 20 évesen feleség – mondta fojtott hangon a lány.
- Kényszerházasság... – mondta Bill a lényeget.
- Igen, valami olyasmi – pár pillanatnyi szünet után Sarah hangja szakította meg a csendet – De ennek most már vége! Van egy olyan munkám amit szívesen csinálok van lakásom és nem utolsó sorban személyesen találkoztam a Tokio Hotel tagjaival – mosolygott kedvesen Sarah.
- Igaz is! Bocs Tom miatt, nem tudom mi volt vele, nem szokott ennyire bunkó lenni ismeretlenekkel.
- Annyira nem voltunk ismeretlenek egymásnak – piszkálta zavartan a haját Sarah, mikor eszébe jutott az első találkozásuk Tommal.
- Ismeritek egymást? – nézett nagy szemekkel a fiú.
- Az erős túlzás, hogy ismerjük egymást, de egyszer már összefutottunk.
- Erről nem is tudtam! – nevetett Bill Sarah készségesen elmesélte Billnek azt a bizonyos találkozást, mire Bill hangosan felnevetett, így a jókedvét a lányra is átragasztva a történet végére már mindketten könnyesre nevették magukat.
~ Várom a véleményeiteket mind két történettel kapcsolatban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves olvasó!
Ha van véleményed, kérlek írd meg nekem. :) Minden építő jellegű kritikát szívesen olvasok.