Szép napot Drágáim!
Először is engedjétek meg, hogy mindenkinek nagyon-nagyon boldog új évet kívánjak! :) Másodjára pedig, mint korábban említettem, a legutóbbi novellámnak terveztem egy rövidke kis folytatást, amivel el is készültem. A Levelek a fiókban c. történetem első felét ITT tudjátok elolvasni, a második -egyben utolsó- részéhez pedig jó szórakozást kívánok! Remélem tetszeni fog és nem fogtok se bennem, se a történetben csalódni. :)
A véleményeiteket várom, további szép napot, ölellek benneteket! Ket ♥
Levelek a fiókban
2014. december 23. // Kedd // 18:16
Édes Lilly!
Ma leesett az első hó. Mikor reggel felébredtem, és kinéztem az ablakon, az elém táruló tiszta, érintetlen fehérség téged juttatott az eszembe. Nem csak a makulátlan arcod, szőke hajad ragyogása, hanem a szemedből áradó tisztaság pont ugyan úgy csillogott, mint a kerten elterülő hótakaró.
Tudom, hogy imádod a havat. Emlékszel, mikor azt terveztük, hogy az első adandó alkalommal elmegyünk szánkózni? Úgy viselkedtünk volna, mint két kisgyerek. Megkergettük volna egymást, én elkaptalak volna, és megfürdettelek volna a hóban. Utána vettünk volna egy közös, forró fürdőt, és másnap reggelig csak egymást kényeztettük volna...
Lilly, hiányzom én neked? Karácsony este vajon eszedbe fogok jutni? Az biztos, hogy én csak rád fogok gondolni! Elképzelem, ahogy kibontod az ajándékodat, amit tőlem kapsz, és boldogan a nyakamba ugorva mondasz érte köszönetet. Elképzelem, ahogy vacsora után...
Bill egy halk kopogásra lett figyelmes. Bátortalan, szinte alig hallható zaj volt, ami a szobaajtaja felől jött. Kissé furcsállta a helyzetet, hisz Tom sosem szokott kopogni, egyszerűen csak beront a szobájába szó nélkül. Kérdőn felvont szemöldökkel tette le tollát a papírra és indult meg határozottan a hang forrása felé.
Mikor az ajtóhoz ért, gondolkodás nélkül szorított rá a kilincsre, és tárta ki maga előtt.
Hirtelen tavaszi virágillat csapta meg az orrát. A gyönyörűen csillogó smaragd szempár, a hosszú, szög egyenes szőke haj és a hidegtől kipirosodott szeplős orca ismerős melegséggel töltötte el Bill szívét.
- Lilly...
Az énekes hangja bizonytalanul visszhangzott a szoba falai között. Megbabonázva nézett farkasszemet a lánnyal, aki némán állt vele szemben és határozottan állta a tekintetét.
- Hogy...? – Makogott Bill, de Lilly leintette. Kabátja zsebéből egy köteg papírt vett elő, és az énekes orra alá dugta.
- Mik ezek?
Bill pár pillanatig értetlenül meredt az elé tartott lapokra, mikor végre rájött mit is tart a lány a kezében.
- Hogyan kerültek ezek hozzád? – Nyúlt a levelek után Bill, de Lilly elkapta előle.
- A hogyan nem lényeges – csóválta fejét a szőkeség - Bill, mik ezek?
- Ezek... ezek csak az érzéseim.
- Képtelen vagyok megérteni. Ha ezt a sok szép dolgot, amit leírtál, valójában is érzed, akkor miért csaltál meg? Ha annyira szeretsz, hogy élni sem tudsz nélkülem, akkor miért csináltad? Miért nem tudtad soha elmondani, hogyan is érzel?
- Hogyan is mondhattam volna el, ha a történtek után meg sem akartál hallgatni? – Nézett újra a lányra Bill.
- Miért is kellett volna meghallgatnom, mond el! Fel tudod fogni, hogyan éreztem magam, mikor azt látom az újságok címlapján, hogy egy modellel csókolózol? Fordított esetben neked, hogy esett volna? – Kérdezte vádlón Lilly, és megtörölte könnyes arcát.
- Beleőrültem volna – suttogta az énekes.
- Erről beszélek. Én is beleőrültem a féltékenységbe, beleőrültem a csalódottságba és a magányba.
- Sajnálom. Nagyon sajnálom Lilly...
Jó néhány perc telt el úgy, hogy egyikük sem szólalt meg. A csend és a feszült hangulat pattanásig feszítette az idegeiket.
Bill egy nagy levegőt vett, úgy nézte megbabonázva szerelmét. Lilly ugyan olyan szép volt, mint mikor utoljára találkoztak. Szőke haját egy bordó sapka védte a hópelyhektől, néhány kósza tincs begöndörödve a hidegtől, keretezte az arcát.
Az énekes észre sem vette, keze szinte magától mozgott. Játékosan az ujjai köré csavart egy loknit, gyengéden végigsimított a lány hideg arcán, aztán a szája vonalán. A haja selymes érintése, a puha bőrének tapintása újra emlékeztette, mit is veszített. Egy röpke, érzelmek nélküli kaland miatt elvesztette azt, akit eddig élete során talán a legjobban szeretett.
Lilly az énekes keze után nyúlt, elhúzva azt az arcától. Bizonytalanul nézte Bill tetovált kézfejét, majd összekulcsolta ujjaikat, és megszorította.
- Szeretlek, szerelmes vagyok beléd – motyogta pár pillanattal később a lány – Én, adok neked még egy esélyt.
Bill lemeredve, döbbenten állt a szobaajtóban. Ez most valóban megtörténik? Az Ő Lilly-je tényleg megbocsájt neki? Tényleg újra együtt lehetnek?
Az énekes arcán egy hatalmas mosoly terült szét. A lány dereka után kapott, és szorosan magához ölelte.
- Köszönöm!
- Egy feltételem azért lenne...
- Bármi is az, megteszem – engedett szorításán Bill.
- Azt akarom, hogy ezentúl az érzéseidet, ne egy fiókban rejtegesd. Mond el, hogy szeretsz, tudni akarom, hogy nem hoztam rossz döntést azzal, hogy adtam egy második lehetőséget.
- Édes Lilly – fogta Bill a tenyere közé a lány arcát – Szeretlek, úgy, mint ezelőtt még senkit. Napjában százszor el fogom mondani, hogy tudd, nincs nálad tökéletesebb nő. Örökre az enyém vagy, én pedig a tiéd vagyok, mindörökké – mondta és egy forró csókkal felolvasztotta a lány hideg, meggypiros ajkait.
Bíztam benne, hogy Lilly felbukkan majd és Bill újra boldog lesz :)
VálaszTörlésMéltó befejezése lett a történetnek! Nagyon tetszett! <3
Köszönöm, örülök, hogy tetszett a befejezés! :)
Törlés